Mindig elámulok azon, hogy alig 200 kilométer távolságra Kolozsvártól mennyire előre tud szaladni a természet. A Túrmentén már csak épp pirosodnia kell a cseresznyének, levelet bontott a dió, félhomály van az erdőkben a teljesen kizöldült lombkorona alatt és persze madarakból is minden tavaszi vonuló madár megérkezett.
A terület természetvédelmi őrének, Kiss Istvánnak a társaságában kezdtük a reggelt a túrterebesi Szőlőhegyen. A meredek kaptatón megérte törpejárásban megküzdeni a szúrós indákkal, az erdő peremén levő apró tisztásokon javában virított a magyar nőszirom (Iris hungarica). A tavaly végzett felméréskor több mint kilencezer tövet számoltak össze, ezekből 441 volt virágban, de egyikük sem hozott termést. Ennek a meddőségnek az oka egyelőre nem ismert.
Ezek után az erdőket vettük sorra, ahol a télen megkeresett fekete gólya fészkek lakottságát ellenőriztük, természetesen biztos távolságból, hogy ne zavarjuk őket. Nagy örömünkre három fészekben is találtunk madarakat. Rossz hír viszont, hogy közvetlen közelükben még a múlt héten is folytak erdőkitermelési munkák, a fészkektől 2-300 méternyi távolságra darabolták láncfűrésszel a kidöntött öles tölgyeket. A védett terület kezelőinek figyelmeztetésére szerencsére abbahagyták a zavarást.
A nap végére a dabolci halastavak látogatását időzítettük, ahol az esti lágy fényekben egy cigányréce pár, egy böjti réce hím, kis lilék, fattyúszerkők és sok-sok hangosan karattyoló nádirigó búcsúztatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése