Cséffai madarászás

A harmadéves ökológus hallgatóknak szerveztünk egynapos ornitológia gyakorlatot a cséffai halastavakhoz. Bár a tavak vize szinte teljesen befagyott és így alig maradtak vízimadarak a környéken, a gátakon való hosszas séta nem volt látnivalókban szegény. Egy jegenyefa ágan hosszasan üldögélő vándorsólyom jelentette a nap nagy élményét, de a rétisasok, kis kárókatonák, barkócsinegék, nagy kócsagok is jól mutattak távcsöveink látómezejében. További fajlista az Observado honlap romániai megfigyelései között.
A nap végére maradt az igazi csemege: tisztes távolságból ugyan, de szépen láttuk az utóbbi időben a határ romániai oldalán rendszeresen megjelenő túzokcsapatot. A legtestesebb európai madár sajnos ritka látvány hazai tájakon. Az MME címermadara szerencsére Magyarországon évek óta kiemelt védelmet élvez, remélhetően az ott felszaporodó állomány előbb-utóbb átszivárog a határ innenső oldalára is.
Sajnos a párás levegő, a szürke felhők és a minimál fény nemigen kedveztek a fotózásnak:

Borszéki sítábor

Februárban készítettem egy zenés válogatást a borszéki sítábor alatt készített GoPro-s felvételekből:

Botanikus Kert, Kolozsvár

A naptári ősz utolsó napjára egy szeptemberi napsugaras, gyerekes, tanáros, igazgatós botanikuskerti riportfilm 2009-ből. Korántsem véletlenül, ez is egyik kedvencem:

Vörös-tenger, korallzátonyok

Egy búvárkodó hetet töltöttünk a Vörös-tenger korallzátonyainál, az egyiptomi Hurghada üdülőváros környékén. Napi programunk egy lére ment: reggel beszállás a hajóra, felszerelés összerakása, tengeribetegség leküzdése, merülés előtti eligazítás, kikötés valamelyik zátony mellett majd csobbanás a nagy kékbe. Azúr felszín alatt színek, formák hihetetlen gazdagsága, ágas-bogas kő- és lágykorallok, sok ismeretlen halfaj, férgek, csigák. Ráadásul a háromdimenziós mozgási lehetőségekkel élve minden megnézhető fentről, alulról, oldalról, fekve, állva, de akár fejjel lefelé lebegve. A 13 merülés alatt (köztük egy éjszakaival) nagyjából ugyanennyi órát kószáltunk a víz alatt különböző mélységekben 0-30 méter között. Ezek után azt hiszem jóval meggyőzőbben beszélhetek Közösségökológia előadásokon is a korallzátonyok sokféleségéről...
Köszönet a kiváló búvártársaknak, különösen Fülöp Szabolcsnak (aki a víz alatti fényképeket is készítette), Szabó Csabának és a túrákat vezető Fazekas Zsuzsának.
Íme néhány fotó, a filmezett anyag összevágása még hátravan:

Békászó sas és Green-Go Fest

A Green-Go Fest filmfesztiválra készítettünk egy rövid filmetűdöt a békászó sas egy napjáról. A közönségdíjat a filmre leadott szavazatok alapján ítélik meg, segítsetek a felfele mutató hüvelykujj megnyomásával ITT. Köszönjük!

Friss hír: a szakmai zsűri döntése alapján filmünk megosztott első díjat nyert a "Ünnepeljük együtt az európai természetet – Az élőhelyvédelmi irányelv 20. évfordulója" kategóriában.

A díjátadás.

Medvés riportfilm

A Duna TV Talpalatnyi Zöld műsorába készítettük 2009 tavaszán ezt a riportfilmet. A medvék és védelmük helyzete alig változott számottevően azóta, így sajnos a benne említett gondok nem sokat veszítettek aktualitásukból:

Kolozsvári Rádió interjú

A Kolozsvári Rádió munkatársa, Bódizs Edit kérdezett röviden a Kis Szamos kolozsvári szakaszán úszkáló madarakról és az őket érinthető vízszint ingadozásokról.

Apa, ökológus leszek!

Második a sorozatból:

Fekete gólyák és Túrmente a tévében

A Kolozsvári TV Erdélyi Figyelő műsorában Spitzer Judittal beszélgettünk fekete gólyákról, gyűrűzésükről és a Túrmenti természetvédelmi területekről.  A stúdióbeszélgetést a Gábos Ede, Fülöp Szabolcs és magam készítette mozgóképekkel illusztrálták:

Partifecske - a folyók madara

Régen készült, 2000 nyarán forgattuk és 2005-ben nyerte el végső alakját. Számomra fájdalmas és szép egyszerre.

A Kis-Küküllő kagylói

Éppen nyolc éve, 2004-ben forgattuk ezt a rövid filmet Gyulakuta közelében. A Kis-Küküllő kagylóiról, kutatásáról szól (röviden már beszámoltam róla tavaly is):

Denevér a múltból

Az várfalvi templom bejáratánál csüngött ez a kis patkósdenevér (Rhinolophus hipposideros). Itt felejtették a múltból.

A torony lakói

A magyarigeni református templom tornyát denevérész kollégákkal kerestük fel, az itt szülőkolóniába gyülekező közönséges denevérekről kívántunk filmfelvételeket készíteni. Az öreg falépcsőkön felfele haladva azonban már gyanús jelek mutatkoztak. Bár mindent ellepett a denevérek guanója, itt-ott gyöngybagoly tollak hevertek. A bádoggal fedett toronysisak alatt aztán kezdett összeállni a kép: az egyik sarokban múmiává aszalódott gyönygbagoly fióka pihent, a padlón heverő köpetekből denevér alkarcsontok ágaskodtak ki, a magasban pedig alig néhány denevér cincogott. Valószínű sikeresen költhetett itt egy gyöngybagoly család, kényelmesen felhasználva az idesereglő, könnyen begyűjthető denevéreket.
Az óraszerkezet nyílásában egy másik kis ragadozó madár, vörös vércse fiókái meresztették ránk riadt szemeiket. Lefele haladva pedig a parókia oldalnyílású kéményén levő gólyafészekről készítettem néhány fotót.

Nyárádmenti békászó sas filmezés

Egyik nyárádmenti békászó sas fészek környékén sikerült egy olyan jól álcázott lessátrat építenünk, ahonnan a madarak zavarása nélkül lehet filmezni. Az adót viselő tojónak egy fiókája van. Nem tudni pontosan hogy csak egy tojásból kelt ki ez a fióka, vagy a békászó sasoknál gyakori káinizmus miatt pusztult el testvére. Íme néhány fotó a pelyhes fiókáról és anyjáról (a képeken jól látszanak a frissen törött leveles tölgyágak, pár órával a fotók készítése előtt hozdta őket a tojó):

Repülés

Teljesn öncélú élmény és látszólag semmi köze biológiához... Fentről minden más, egy olyan közeg ahol a mozgás áramlatok, szél, turbulencia függvényében alakul, ahol figyelni kell a felhőket, domboldalakat, a termikelő madarakat. Igen, végre, ha rövid időre is, de érezhettem milyen érzés lehet ráfeküdni a levegőre és óriás madárként siklani.

Köszönöm Fülöp Szabolcsnak és a Multisalva csapatának az első repülős élményt!

Fekete gólya fiókák gyűrűzése a Túrmentén

Anya, biológus leszek!

Készítettem egy rövid reklámfilmecskét, mozgóképes kivonat abból amit egy biológus/ökológus hallgató láthat tanulmányai idején és persze későbbi szakmai élete alatt is: 

Ismét méltó lett nevére a Tutajos-barlang

A múlt héten került sor a denevérvédelmi LIFE projekt keretében egy látványos barlang-lezárásra. A Les-völgyi vagy Tutajos barlang a Királyerdő egyik jelentős denevér lakóhelye, de könnyű megközelíthetősége miatt egyben az egyik legzavartabb is. Feltárása idején a barlang előtt egy természetes gát volt, ami visszatartotta a járatokon átfolyó patak vizét, így a barlang belsejébe csak csónakkal lehetett bejutni. A gátat időközben felrobbantották, ezáltal különösebb felszerelés nélkül is látogathatóvá vált a barlang jelentős része, épp ahol a denevérek is tartózkodni szoktak. Most ezt az állapotot állították vissza egy újabb gát építésével. A bejáratot emellett egy olyan rács is védi, amelynek vízszintes rúdjai közt könnyűszerrel átrepülhetnek a denevérek. A képek a három napig tartó munkálatok alatt készültek:

Egy gólyafi története két rövid epizódban

Első:
Három, már szépen tollasodó gólyafióka piheg a nyári rekkenőségben. Meleg van a fészekben, anyjuk nemrég locsolta le őket a begyében hozott vízzel, de az enyhülés rövid ideig tartott, szájuk megint nyitva, lihegnek ismét. Egyszercsak fura hang üti meg fülüket, nehéz tárgy csapódik a fészek oldalához. Ijedtükben mindhárman leeresztik fejüket, nyakukat kinyújtva lapulnak. Az ismeretlen csillogó tárgy lassan föléjük emelkedik, inog majd nyikorog és felbukkan mögötte egy emberi fej. Ismerős forma, de eddig csak fentről és távolról látták...
No, ez voltam én, 2004 július 3-án, ahogy a csomaközi egyik gólyafészek ifjú lakói láthattak. Mint 2002 óta minden évben, akkor is (Babos Kriszta segédletével) meggyűrűztük a falu összes fészkének fiókáit, az akkoriban használt ELSA típusú gyűrűkkel. A gyűrű újdonsága közé tartozott az egyedi formája (belül henger, kívül hatszög), ami a távcsővel való leolvasást hivatott megkönnyíteni. Annyi hely volt a külső oldalakon, hogy még a Milvus Csoport e-mail címét is fel lehetett tüntetni rajta, a gyors információkérést megkönnyítendő.
A gyűrűzés folyamata ekkor már gyorsan és rutinosan ment. A létra becipelése az udvarra és kitámasztása volt inkább időigényes, a fészekhez érve csak gyorsan rápattintottam a lábakra a két félből álló gyűrűt, lemértem csőrük hosszát és mire a fiókák felocsúdtak, már hűlt helyünk volt.

Második:
A 2004-ben jelölt fiókák egyike idén ismét felbukkant, születési helyétől légvonalban csupán 26 kilométerre. Május 19-én Barna János figyelt fel a gyűrűt viselő madárra és értesítette róla az MME Madárgyűrűzési Központját, majd néhány nap múlva Barcánfalvi Péter erősítette meg az általa látottakat. Ezzel ő lett az általam jelölt legidősebb ismert fehér gólya, jelölése és visszalátása között 7 év, 10 hónap és 17 nap telt el.



View 70352 gólya visszafogás in a larger map


Néhány, 2004-ben készített fotó:

Ismét Túrmente...

Gyorsan jelentkeztek elvonási tüneteink a hétvégi Túrmente után, így Abigél lányommal ismét ellátogattunk két napra Túrterebes Szőlőhegyre. Fekete gólya fészket kerestünk fel (benne három pelyhes fejű aprósággal), uhu fiókát gyűrűztünk, gébicsekkel szemeztünk és belakmároztunk a finom helyi epertermésből. És már alig várjuk a visszatérést...

Tour de Tur és uhu fióka

A hétvége ismét a Túr-jegyében telt... Szombaton zajlott az egyre nagyszabásúbb rendezvénnyé alakuló Tour de Tur kerékpáros tájékozódási verseny. Idén a rövidebb, kirándulós túrához csatlakoztunk, ahol a Túrmentét bemutató filmhez vettünk fel jeleneteket.
Az igazi madarászcsemegét azonban egy uhu fióka megtalálása jelentette. Már évek óta tudjuk, hogy költenek egy elhagyott kőbánya sziklafalán, ahol június-júliusban gyakran láttuk is a fiókákat vagy a szülő madarakat kiülni. Most abban a reményben vizsgáltuk át gyorsan a kizárólag tövises bokrokkal (vadrózsa, galagonya, kökény, akác) benőtt falat, hátha rábukkanunk arra a helyre ahol az uhu-anya a tojásokat rejtegeti. Egy sziklapárkány árnyékában azonban már fejlett fiókára bukkantunk. Nem kizárt, hogy testvérei is lehettek a közelben, csak nekik sikerült jobb rejtekhelyet találni. A közelből egyik felnőtt madár is felröppent, így rövid fotózás után vissza is vonultunk, hogy nyugalomban emészthessék tovább az előző éjjel lenyelt falatokat.

Nőszirmok és fekete gólyák a Túrmentén

Mindig elámulok azon, hogy alig 200 kilométer távolságra Kolozsvártól mennyire előre tud szaladni a természet. A Túrmentén már csak épp pirosodnia kell a cseresznyének, levelet bontott a dió, félhomály van az erdőkben a teljesen kizöldült lombkorona alatt és persze madarakból is minden tavaszi vonuló madár megérkezett.
A terület természetvédelmi őrének, Kiss Istvánnak a társaságában kezdtük a reggelt a túrterebesi Szőlőhegyen. A meredek kaptatón megérte törpejárásban megküzdeni a szúrós indákkal, az erdő peremén levő apró tisztásokon javában virított a magyar nőszirom (Iris hungarica). A tavaly végzett felméréskor több mint kilencezer tövet számoltak össze, ezekből 441 volt virágban, de egyikük sem hozott termést. Ennek a meddőségnek az oka egyelőre nem ismert.
Ezek után az erdőket vettük sorra, ahol a télen megkeresett fekete gólya fészkek lakottságát ellenőriztük, természetesen biztos távolságból, hogy ne zavarjuk őket. Nagy örömünkre három fészekben is találtunk madarakat. Rossz hír viszont, hogy közvetlen közelükben még a múlt héten is folytak erdőkitermelési munkák, a fészkektől 2-300 méternyi távolságra darabolták láncfűrésszel a kidöntött öles tölgyeket. A védett terület kezelőinek figyelmeztetésére szerencsére abbahagyták a zavarást.
A nap végére a dabolci halastavak látogatását időzítettük, ahol az esti lágy fényekben egy cigányréce pár, egy böjti réce hím, kis lilék, fattyúszerkők és sok-sok hangosan karattyoló nádirigó búcsúztatott.

Szegyesd völgye

Egy rövid napot töltöttünk a denevéres LIFE csapattal a Szegyesd völgyében. A cél a Magura (hívták még József főherceg) barlang kitakarítása volt. Bár útközben többször eleredt az eső, a völgyön felfelé menet kattintottam néhányat:

Tavaszi Szénafüvek

Virágzik a törpemandula, még javában nyílnak a tavaszi héricsek, termést hoz a kökörcsin, karattyol a nádirigó, egymást kergetik a mezei poszáták - eső utáni tavaszi zsongás a Szénafüveken.

Föld Napi faültetés a Túrmentén

Faültetéssel ünnepeltük a Föld Napját a Túrmenti Természetvédelmi Területen. Kocsányos tölgy és kőris csemeték kerültek a földbe az egyik holtág és a folyó mentén. Hátha 20 év múlva az árnyékukban fogjuk hallgatni az első fülemüléket...

Békászó sas műfészek

Az egyik nyárádmenti békászó sas fészket tartó öreg tölgyfát ismeretlen és lelkiismeretlen tettesek nemrég kivágták. A Milvus Csoport szakemberei egy közeli fára egy műfészket helyeztek ki, hátha a visszatérő madár emlékezete halványult annyit az afrikai telelés során, hogy elfogadja majd sajátjának.
A valamikori fészek tulajdonosa, a Jobbágy névre keresztelt madár, a műholdas jeladós sasok mozgását követő honlap tanúsága szerint még Kongóban van, mire visszaér már valószínű zöldülni kezdenek a lombok.


deshow.swf" type="application/x-shockwave-flash" width="600">

Erdélyi Figyelő, RTV Kolozsvár

A kolozsvári RTV stúdiójában, az Erdélyi Figyelő műsorban Spitzer Judittal beszélgettünk filmezésről, ragadozó madarakról, békászó sasokról, gólyákról. A műsor második felében néhai Ugron Gábor barátunkkal közösen készített, "Szomszédunk a fehér gólya" filmet vetítették.

Egy kora tavaszi nap a Túrmentén

A Túrmenti erdőkben most bújnak elő az első tavaszi geofitonok, köztük a barna avarra lila szőnyeget varázsoló kárpáti sáfránnyal. Sikerült egy egész délelőttöt eltölteni fimezésükkel, elég nehéz képernyőn szemlélteni azt a kontrasztot amit ezek a kis lila foltok jelentenek az egyhangú száraz levelek között. Először próbáltam ki a frissen összerakott filmes darunkat, aminek pontos kezelése egyáltalán nem bizonyult egyszerűnek.
A nagy tömegben virító sáfrányok mellett néhány tő kakasmandikót és hóvirágot láttam. Először hallottam idén tavasszal a csilpcsalp füzikét. Szintén először láttam cigányrécéket, a kányaházi tó felső végében keresgéltek pillepalackok társaságában.

Riport téli ragadozómadarakról

A Milvus Csoport által koordinált téli nappali ragadozómadár számlálásról készült a legutóbbi, tegnap (március 3-án) adásba került riportunk. Megnézhető a Duna TV Talpalatnyi Zöld műsorának honlapján, a 14:07 perctől. Ezzel az anyaggal remélem búcsút intünk a télnek...

Meggyvágó lopótök etetőn

Az egész napos havazás eddig nem látott mennyiségű madarat hozott az etetőkre. A meggyvágók eddig csak a nagy dúcetetőt látogatták, de egyikük ma megjelent az utca felőli ablak elé lógatott lopótök-etetőn is. Békésen forgott körbe-köre, nem zavarta különösebben  hogy 20 centiméternyi távolságból filmeztük, fotóztuk. Az alábbi rövid filmfelvételt is az ablakból, telefonnal készítettem:

Riport a kolozsvári erdei fülesbaglyokról

A Duna TV Talpalatnyi Zöld műsorában sugározták a Kolozsváron telelő erdei fülesbaglyokról szóló riportunkat. A 13:15 percnél kezdődik, de érdemes végignézni a teljes műsort! A narrációban említett nemzetközi felmérésről a Milvus Csoport honlapján lehet bővebben olvasni, a Györgyfalvi negyed huhogó lakóiról pedig itt.

Szélmalmok és madarak - cikk az Erdélyi Gyopárban

Az Erdélyi Gyopár (az Erdélyi Kárpát Egyesület évente öt alkalommal megjelenő folyóirata) 2011-es utolsó számában a dobrudzsai szélerőművek és madarak kapcsolatáról írtam. A lapba 2006 óta rendszeresen írok madaras témájú cikkeket, de a sorozatnak úgy tűnik idéntől kezdve vége szakad.
A témáról egyébként tavaly ősszel mozgóképes riportot is készítettünk a Talpalatnyi Zöld műsorába.