Egy gólyafi története két rövid epizódban

Első:
Három, már szépen tollasodó gólyafióka piheg a nyári rekkenőségben. Meleg van a fészekben, anyjuk nemrég locsolta le őket a begyében hozott vízzel, de az enyhülés rövid ideig tartott, szájuk megint nyitva, lihegnek ismét. Egyszercsak fura hang üti meg fülüket, nehéz tárgy csapódik a fészek oldalához. Ijedtükben mindhárman leeresztik fejüket, nyakukat kinyújtva lapulnak. Az ismeretlen csillogó tárgy lassan föléjük emelkedik, inog majd nyikorog és felbukkan mögötte egy emberi fej. Ismerős forma, de eddig csak fentről és távolról látták...
No, ez voltam én, 2004 július 3-án, ahogy a csomaközi egyik gólyafészek ifjú lakói láthattak. Mint 2002 óta minden évben, akkor is (Babos Kriszta segédletével) meggyűrűztük a falu összes fészkének fiókáit, az akkoriban használt ELSA típusú gyűrűkkel. A gyűrű újdonsága közé tartozott az egyedi formája (belül henger, kívül hatszög), ami a távcsővel való leolvasást hivatott megkönnyíteni. Annyi hely volt a külső oldalakon, hogy még a Milvus Csoport e-mail címét is fel lehetett tüntetni rajta, a gyors információkérést megkönnyítendő.
A gyűrűzés folyamata ekkor már gyorsan és rutinosan ment. A létra becipelése az udvarra és kitámasztása volt inkább időigényes, a fészekhez érve csak gyorsan rápattintottam a lábakra a két félből álló gyűrűt, lemértem csőrük hosszát és mire a fiókák felocsúdtak, már hűlt helyünk volt.

Második:
A 2004-ben jelölt fiókák egyike idén ismét felbukkant, születési helyétől légvonalban csupán 26 kilométerre. Május 19-én Barna János figyelt fel a gyűrűt viselő madárra és értesítette róla az MME Madárgyűrűzési Központját, majd néhány nap múlva Barcánfalvi Péter erősítette meg az általa látottakat. Ezzel ő lett az általam jelölt legidősebb ismert fehér gólya, jelölése és visszalátása között 7 év, 10 hónap és 17 nap telt el.



View 70352 gólya visszafogás in a larger map


Néhány, 2004-ben készített fotó:

Ismét Túrmente...

Gyorsan jelentkeztek elvonási tüneteink a hétvégi Túrmente után, így Abigél lányommal ismét ellátogattunk két napra Túrterebes Szőlőhegyre. Fekete gólya fészket kerestünk fel (benne három pelyhes fejű aprósággal), uhu fiókát gyűrűztünk, gébicsekkel szemeztünk és belakmároztunk a finom helyi epertermésből. És már alig várjuk a visszatérést...

Tour de Tur és uhu fióka

A hétvége ismét a Túr-jegyében telt... Szombaton zajlott az egyre nagyszabásúbb rendezvénnyé alakuló Tour de Tur kerékpáros tájékozódási verseny. Idén a rövidebb, kirándulós túrához csatlakoztunk, ahol a Túrmentét bemutató filmhez vettünk fel jeleneteket.
Az igazi madarászcsemegét azonban egy uhu fióka megtalálása jelentette. Már évek óta tudjuk, hogy költenek egy elhagyott kőbánya sziklafalán, ahol június-júliusban gyakran láttuk is a fiókákat vagy a szülő madarakat kiülni. Most abban a reményben vizsgáltuk át gyorsan a kizárólag tövises bokrokkal (vadrózsa, galagonya, kökény, akác) benőtt falat, hátha rábukkanunk arra a helyre ahol az uhu-anya a tojásokat rejtegeti. Egy sziklapárkány árnyékában azonban már fejlett fiókára bukkantunk. Nem kizárt, hogy testvérei is lehettek a közelben, csak nekik sikerült jobb rejtekhelyet találni. A közelből egyik felnőtt madár is felröppent, így rövid fotózás után vissza is vonultunk, hogy nyugalomban emészthessék tovább az előző éjjel lenyelt falatokat.

Nőszirmok és fekete gólyák a Túrmentén

Mindig elámulok azon, hogy alig 200 kilométer távolságra Kolozsvártól mennyire előre tud szaladni a természet. A Túrmentén már csak épp pirosodnia kell a cseresznyének, levelet bontott a dió, félhomály van az erdőkben a teljesen kizöldült lombkorona alatt és persze madarakból is minden tavaszi vonuló madár megérkezett.
A terület természetvédelmi őrének, Kiss Istvánnak a társaságában kezdtük a reggelt a túrterebesi Szőlőhegyen. A meredek kaptatón megérte törpejárásban megküzdeni a szúrós indákkal, az erdő peremén levő apró tisztásokon javában virított a magyar nőszirom (Iris hungarica). A tavaly végzett felméréskor több mint kilencezer tövet számoltak össze, ezekből 441 volt virágban, de egyikük sem hozott termést. Ennek a meddőségnek az oka egyelőre nem ismert.
Ezek után az erdőket vettük sorra, ahol a télen megkeresett fekete gólya fészkek lakottságát ellenőriztük, természetesen biztos távolságból, hogy ne zavarjuk őket. Nagy örömünkre három fészekben is találtunk madarakat. Rossz hír viszont, hogy közvetlen közelükben még a múlt héten is folytak erdőkitermelési munkák, a fészkektől 2-300 méternyi távolságra darabolták láncfűrésszel a kidöntött öles tölgyeket. A védett terület kezelőinek figyelmeztetésére szerencsére abbahagyták a zavarást.
A nap végére a dabolci halastavak látogatását időzítettük, ahol az esti lágy fényekben egy cigányréce pár, egy böjti réce hím, kis lilék, fattyúszerkők és sok-sok hangosan karattyoló nádirigó búcsúztatott.