Gólyavonulásról a Kolozsvári Rádióban

A két jeladós gólya vonulásáról beszélgettünk Zilahi Csabával a Kolozsvári Rádió Hangoló című reggeli műsorában.

Gyűrűzőtábor a Túrmentén

Negyedjére szervezünk ugyanazon a helyen madárgyűrűzést a Túrmentén. A több mint 200 méternyi háló változatos élőhelyek madarait mintázta: folyómenti bokrosok, fával benőtt legelő, holtág, sásos. Ennek megfelelően alakult a befogott fajok listája is, vezettek a poszáták, legelől a barátkával. Az estéket a sásba becsapódó, éjszakázni behúzódó füsti- és partifecskék tettték mozgalmassá, egy több éve gyűrűzött partifecske visszafogással tetézve.
A gyűrűzés a Túrmentén először megrendezett Biodiverzitás Napnak volt része, érdeklődők, újságírók és több európai országból érkezett önkéntes természetvédő is csatlakozott hozzánk.
Köszönöm a résztvevőknek, Marton Attila gyűrűzőnek és a többi lelkes táborlakónak a segítségét: Benkő Zoltán, Gábos Ede, Veres-Szászka Judit, Kiss Arnold, Sándor Krisztina, Gál Zsuzsa, Dombi Helga, Mihály József, Kiss István Pici.

Apa, ökológus leszek!

Második a sorozatból:

Fekete gólyák és Túrmente a tévében

A Kolozsvári TV Erdélyi Figyelő műsorában Spitzer Judittal beszélgettünk fekete gólyákról, gyűrűzésükről és a Túrmenti természetvédelmi területekről.  A stúdióbeszélgetést a Gábos Ede, Fülöp Szabolcs és magam készítette mozgóképekkel illusztrálták:

Fekete gólya fiókák gyűrűzése a Túrmentén

Nőszirmok és fekete gólyák a Túrmentén

Mindig elámulok azon, hogy alig 200 kilométer távolságra Kolozsvártól mennyire előre tud szaladni a természet. A Túrmentén már csak épp pirosodnia kell a cseresznyének, levelet bontott a dió, félhomály van az erdőkben a teljesen kizöldült lombkorona alatt és persze madarakból is minden tavaszi vonuló madár megérkezett.
A terület természetvédelmi őrének, Kiss Istvánnak a társaságában kezdtük a reggelt a túrterebesi Szőlőhegyen. A meredek kaptatón megérte törpejárásban megküzdeni a szúrós indákkal, az erdő peremén levő apró tisztásokon javában virított a magyar nőszirom (Iris hungarica). A tavaly végzett felméréskor több mint kilencezer tövet számoltak össze, ezekből 441 volt virágban, de egyikük sem hozott termést. Ennek a meddőségnek az oka egyelőre nem ismert.
Ezek után az erdőket vettük sorra, ahol a télen megkeresett fekete gólya fészkek lakottságát ellenőriztük, természetesen biztos távolságból, hogy ne zavarjuk őket. Nagy örömünkre három fészekben is találtunk madarakat. Rossz hír viszont, hogy közvetlen közelükben még a múlt héten is folytak erdőkitermelési munkák, a fészkektől 2-300 méternyi távolságra darabolták láncfűrésszel a kidöntött öles tölgyeket. A védett terület kezelőinek figyelmeztetésére szerencsére abbahagyták a zavarást.
A nap végére a dabolci halastavak látogatását időzítettük, ahol az esti lágy fényekben egy cigányréce pár, egy böjti réce hím, kis lilék, fattyúszerkők és sok-sok hangosan karattyoló nádirigó búcsúztatott.