Repülés

Teljesn öncélú élmény és látszólag semmi köze biológiához... Fentről minden más, egy olyan közeg ahol a mozgás áramlatok, szél, turbulencia függvényében alakul, ahol figyelni kell a felhőket, domboldalakat, a termikelő madarakat. Igen, végre, ha rövid időre is, de érezhettem milyen érzés lehet ráfeküdni a levegőre és óriás madárként siklani.

Köszönöm Fülöp Szabolcsnak és a Multisalva csapatának az első repülős élményt!

Fekete gólya fiókák gyűrűzése a Túrmentén

Anya, biológus leszek!

Készítettem egy rövid reklámfilmecskét, mozgóképes kivonat abból amit egy biológus/ökológus hallgató láthat tanulmányai idején és persze későbbi szakmai élete alatt is: 

Ismét méltó lett nevére a Tutajos-barlang

A múlt héten került sor a denevérvédelmi LIFE projekt keretében egy látványos barlang-lezárásra. A Les-völgyi vagy Tutajos barlang a Királyerdő egyik jelentős denevér lakóhelye, de könnyű megközelíthetősége miatt egyben az egyik legzavartabb is. Feltárása idején a barlang előtt egy természetes gát volt, ami visszatartotta a járatokon átfolyó patak vizét, így a barlang belsejébe csak csónakkal lehetett bejutni. A gátat időközben felrobbantották, ezáltal különösebb felszerelés nélkül is látogathatóvá vált a barlang jelentős része, épp ahol a denevérek is tartózkodni szoktak. Most ezt az állapotot állították vissza egy újabb gát építésével. A bejáratot emellett egy olyan rács is védi, amelynek vízszintes rúdjai közt könnyűszerrel átrepülhetnek a denevérek. A képek a három napig tartó munkálatok alatt készültek:

Egy gólyafi története két rövid epizódban

Első:
Három, már szépen tollasodó gólyafióka piheg a nyári rekkenőségben. Meleg van a fészekben, anyjuk nemrég locsolta le őket a begyében hozott vízzel, de az enyhülés rövid ideig tartott, szájuk megint nyitva, lihegnek ismét. Egyszercsak fura hang üti meg fülüket, nehéz tárgy csapódik a fészek oldalához. Ijedtükben mindhárman leeresztik fejüket, nyakukat kinyújtva lapulnak. Az ismeretlen csillogó tárgy lassan föléjük emelkedik, inog majd nyikorog és felbukkan mögötte egy emberi fej. Ismerős forma, de eddig csak fentről és távolról látták...
No, ez voltam én, 2004 július 3-án, ahogy a csomaközi egyik gólyafészek ifjú lakói láthattak. Mint 2002 óta minden évben, akkor is (Babos Kriszta segédletével) meggyűrűztük a falu összes fészkének fiókáit, az akkoriban használt ELSA típusú gyűrűkkel. A gyűrű újdonsága közé tartozott az egyedi formája (belül henger, kívül hatszög), ami a távcsővel való leolvasást hivatott megkönnyíteni. Annyi hely volt a külső oldalakon, hogy még a Milvus Csoport e-mail címét is fel lehetett tüntetni rajta, a gyors információkérést megkönnyítendő.
A gyűrűzés folyamata ekkor már gyorsan és rutinosan ment. A létra becipelése az udvarra és kitámasztása volt inkább időigényes, a fészekhez érve csak gyorsan rápattintottam a lábakra a két félből álló gyűrűt, lemértem csőrük hosszát és mire a fiókák felocsúdtak, már hűlt helyünk volt.

Második:
A 2004-ben jelölt fiókák egyike idén ismét felbukkant, születési helyétől légvonalban csupán 26 kilométerre. Május 19-én Barna János figyelt fel a gyűrűt viselő madárra és értesítette róla az MME Madárgyűrűzési Központját, majd néhány nap múlva Barcánfalvi Péter erősítette meg az általa látottakat. Ezzel ő lett az általam jelölt legidősebb ismert fehér gólya, jelölése és visszalátása között 7 év, 10 hónap és 17 nap telt el.



View 70352 gólya visszafogás in a larger map


Néhány, 2004-ben készített fotó:

Ismét Túrmente...

Gyorsan jelentkeztek elvonási tüneteink a hétvégi Túrmente után, így Abigél lányommal ismét ellátogattunk két napra Túrterebes Szőlőhegyre. Fekete gólya fészket kerestünk fel (benne három pelyhes fejű aprósággal), uhu fiókát gyűrűztünk, gébicsekkel szemeztünk és belakmároztunk a finom helyi epertermésből. És már alig várjuk a visszatérést...

Tour de Tur és uhu fióka

A hétvége ismét a Túr-jegyében telt... Szombaton zajlott az egyre nagyszabásúbb rendezvénnyé alakuló Tour de Tur kerékpáros tájékozódási verseny. Idén a rövidebb, kirándulós túrához csatlakoztunk, ahol a Túrmentét bemutató filmhez vettünk fel jeleneteket.
Az igazi madarászcsemegét azonban egy uhu fióka megtalálása jelentette. Már évek óta tudjuk, hogy költenek egy elhagyott kőbánya sziklafalán, ahol június-júliusban gyakran láttuk is a fiókákat vagy a szülő madarakat kiülni. Most abban a reményben vizsgáltuk át gyorsan a kizárólag tövises bokrokkal (vadrózsa, galagonya, kökény, akác) benőtt falat, hátha rábukkanunk arra a helyre ahol az uhu-anya a tojásokat rejtegeti. Egy sziklapárkány árnyékában azonban már fejlett fiókára bukkantunk. Nem kizárt, hogy testvérei is lehettek a közelben, csak nekik sikerült jobb rejtekhelyet találni. A közelből egyik felnőtt madár is felröppent, így rövid fotózás után vissza is vonultunk, hogy nyugalomban emészthessék tovább az előző éjjel lenyelt falatokat.